A legjobb páramentesítők 2024-ben – vége a dohos éjszakáknak

Páramentesítő-vásárlási tanácsok

Ha a beltéri páratartalomról van szó, egy biztos: nem érdemes kivárni, amíg a falakat penészes lepedék borítja el vagy a festék kezd leperegni. A legjobb páramentesítő készülékek napi 20 liter vizet is képesek kivonni a levegőből, vagyis a lakáson belüli túlzott párássággal garantáltan elbánnak. Na de honnan tudhatjuk, milyen teljesítményű készülékre lesz szükségünk? Melyik funkció igazán fontos és melyik csupán parasztvakítás? Milyen különbségek mutatkoznak a különféle páramentesítő-típusok között? Az alábbiakban mindent megtudhat e praktikus háztartási készülékekről.

Tényleg szükség van páramentesítőre?

Mivel ön éppen ezt a cikket olvassa, a fenti kérdésre vélhetően ‘igen’ lesz a válasz. Egyáltalán nem ritka a 60% fölötti páratartalom, aminek ráadásul számos különböző oka lehet. Előfordulhat, hogy a ház egyes részei (például a pince, a padlás vagy a veranda) nincsenek rákötve a fűtési vagy a klímarendszerre. A mosókonyha és fürdőszoba esetében az elégtelen szellőzés okozhat gondot. Az efféle lokális problémák gyakran kiküszöbölhetőek egy hordozható páramentesítő segítségével. Csakhogy ezek a készülékek nem alkalmasak a falak és padlók kiszárítására egy esetleges vízkárt követően; ilyen esetben profi berendezésre lesz szükség. Amennyiben pedig a magas páratartalom a ház minden részében jelentkezik, nem csupán egyes helyiségekben, akkor az egész házat kiszolgáló páramentesítőben kell gondolkodni. Ezek az eszközök a ház fűtési-légkondicionálási rendszerére vannak rákötve, így a teljes lakás páratartalma beszabályozható velük. Amennyiben ilyet választ, akkor a víztartályok ürítésével sem lesz gondja – a beszerzési és üzembe helyezési költségek azonban jelentősek, a telepítést pedig csak szakember tudja elvégezni.

Mi az a páratartalom?

Amikor a beltéri páratartalom kerül szóba, ez alatt általában a relatív páratartalmat értik. A relatív páratartalom egy arányszám: megmutatja, mekkora a levegő vízpáratartalma ahhoz képest, amennyi az adott hőmérsékleten maximálisan lehetne. Páramentesítő-tesztjeink alapján bizonyára önnek is feltűnt, hogy e készülékek 30°C fölött mutatkoznak a leghatásosabbnak. Ennek oka, hogy a meleg levegő sokkal több nedvességet képes felvenni, mint a hideg levegő. A relatív páratartalom optimális szintje nyáron 35-50% körül van, télen pedig 30-40% körül; ugyanakkor egyesek az ennél némileg párásabb levegőt szeretik. Gondok jellemzően 60% fölött jelentkeznek: ez a szint már nem csupán penészesedést, de rozsdásodást is okozhat. Általában érzésre is meg tudjuk mondani, hogy problémát jelent-e lakásunkban a túl magas páratartalom, de egy higrométer (vagyis légnedvességmérő) beszerzésével pontos adatokat nyerhetünk a lakás egyes pontjaira vonatkozóan.

A páramentesítők fajtái

Mint már említettük, ebben a cikkben az ún. hordozható páramentesítőkkel foglalkozunk, amelyeket nem kell fixen telepíteni és szükség szerint átvihetőek egyik helyiségből a másikba. Az alkalmazott technológiától függően három fő típusuk van.

A kompresszoros vagy hűtéssel működő páramentesítők a leggyakoribbak. Ezek hűtött tekercseken vezetik át a levegőt, amiből így kicsapódik a víz és az alul elhelyezett tartályba csöpög. Ezután meleg tekercseken megy át a levegő, vagyis felmelegszik, mielőtt visszajutna a helyiségbe. E páramentesítők tehát némi hőszivattyú-hatást is produkálnak; fűtőberendezés azonban nem helyettesíthető velük. A tekercsek hűtésére hűtőközeget alkalmaz a rendszer: ez a mechanizmus a légkondicionálók és hűtőszekrények működéséhez hasonló.

A kompresszoros párátlanítók nagyjából 15-20°C-os szobahőmérséklet mellett nyújták a legjobb teljesítményt. Alacsonyabb hőmérsékleten (+5°C alatt) fennáll a dérképződés veszélye. Szigetelés nélküli helyiségekben így nem igazán alkalmazhatóak, bár egyes modellek automatikus jégmentesítő rendszerrel is el vannak látva.

A szárítószeres páramentesítők nedvességet elnyelő anyagon vezetik át a levegőt. Ezek fő előnye, hogy széles hőmérséklettartományban (1-30°C között) képesek megfelelően működni. A kompresszoros modellekhez viszonyítva azonban általában drágábbak, energiaigényesebbek és a napi vízkivonási teljesítményük kisebb. Nagyobb helyiségekhez kevésbé alkalmasak.

A termoelektromos páramentesítők áramot vezetnek át egy fémből készült elemen, ami így az egyik oldalán felmelegszik, a másikon lehűl. A jelenség neve Peltier-hatás; ezért az ilyen készülékek esetenként Peltier páramentesítő néven is futnak. A helyiségből beszívott meleg és párás levegő először a hideg oldalon áramlik végig, ami párakicsapódást eredményez. Ezután a meleg oldalra kerül, ahol újból felmelegszik és így jut vissza a helyiségbe. A termoelektromos modellek kapacitása azonban jóval kisebb, mint a fentebb ismertetett páramentesítő-típusoké. Általában csupán nagyon kis helyiségekbe alkalmasak.

Végezetül akadnak olyan készülékek, amelyek egyesítik a párátlanító-funkciót a légtisztító, légkondicionáló, párásító vagy fűtőkészülék funkcionalitásával. Ha kombinált modellt szeretne, akkor figyelmesen tanulmányozza át a műszaki jellemzőket. Sok esetben két külön készülék hatékonyabb lesz és több funkciót kínál, a teljes költség pedig nagyjából hasonló lesz, mint egy különleges kettő-az-egyben típusé.

Mekkorára lesz szükségem?

A páramentesítő mérete (avagy kapacitása) általában nem a térbeli méretére utal, hanem azt mutatja meg, hogy az adott modell 24 óra alatt hány liter vizet képes kivonni a levegőből. Nagyjából elmondható, hogy a drágább modellek több nedvességgel birkóznak meg; az optimális kapacitás azonban attól a helyiségtől függ, ahol a készüléket üzemeltetni kívánjuk. A gyártói ajánlásokkal tapasztalatunk szerint érdemes óvatosnak lenni. Egyrészt befolyásolja a teljesítményt az a léghőmérséklet és relatív páratartalom, amely mellett tesztelik a készüléket. A gyártók többnyire 80%-os relatív páratartalom mellett és 30°C fölött hőmérsékleten tesztelnek (vagyis lényegében egy trópusi őserdő klímáját modellezik) – ez a mi éghajlatunkon nem igazán hasznavehető információ. Mivel a melegebb levegő több nedvességet képes felvenni, az ilyen páramentesítő-tesztek lenyűgöző eredményeket produkálnak. Csupán néhány gyártó végez méréseket reálisabb körülmények között is. A különféle modellek összehasonlításakor tehát vegye figyelembe a tesztelési körülményeket is: a dzsungel-klímára vonatkozó adatokat nyugodtan ossza el kettővel, mert úgy a valóságot jobban tükröző képet kap.

Az adott modell más készülékekhez viszonyított teljesítményéről árulkodó információ lehet még a maximális légáram (köbméter/órában mérve). Az erősebb ventilátor több levegőt képes beszívni, ráadásul nagyobb távolságból. Így előfordulhat, hogy a kisebb kapacitású, ugyanakkor nagyobb légáramú készülék eredményesebben javítja a mikroklímát, mint egy nagyobb kapacitású, de gyengébb ventilátorral felszerelt darab. Egyes gyártók a ventilátor minden sebességfokozatához megadják a légáram-adatot. Ez azért is hasznos, mert a legmagasabb fokozat esetleg már túl hangos ahhoz, hogy azt használjuk folyamatosan.

Végezetül pedig a legtöbb modell teljesítményadatai között megtalálható a maximális működési terület négyzetméterben. Ám ha összevetjük a maximális kapacitástra és a légáramra vonatkozó adatokat is, akkor jól látható, hogy némelyik gyártó optimistább az átlagnál. E becsült értékek kiszámítására nincsen egységes módszertan, de még ha lenne is, egyéb tényezők szintén befolyásolhatják a páramentesítő tényleges teljesítményét: például a belmagasság, a szellőzés, a légkondicionálás és így tovább.

Kőbe vésett ajánlásokat nem igazán adhatunk, ahhoz ezek túlságosan légies készülékek. Nagyjából elmondható, hogy a kisebb vagy átlagos méretű helyiségekbe az 5-10 liter/nap maximális páramentesítési kapacitás (hőmérséklet és relatív páratartalom függvényében) elégséges lesz. Amennyiben a párásság problémája csak egy-egy helyen jelentkezik (például egy kisszobában vagy egy gardróbban), akkor még egy ennél kisebb kapacitású, gazdaságos páramentesítő is megteszi. Nagyobb alapterületre, például pincébe vagy a ház padlószintje alatti üreghez olyan modellt vegyen, amely elboldogul napi 11-25 liter vízzel is. Az öt legjobb páramentesítő kiválasztásakor nem csupán a hivatalosan megadott paramétereket vetettük össze, hanem felhasználók valós tapasztalatait és független tesztelők visszajelzéseit is figyelembe vettük, hogy átfogóbb összképet adhassunk.

Ha nehéznek bizonyulna a döntés, akkor meglátásunk szerint a pénztárca nyújtotta lehetőségeken belül érdemes azt a berendezést választani, amelyik a legnagyobb páramentesítési kapacitást és légáramot biztosítja (még ha így le is kell mondani néhány többletfunkcióról). Mivel manapság szinte minden modell rendelkezik beépített higrométerrel, a nagyobb teljesítményű páramentesítő is képes egy kisebb légtér páratartalmát szabályozni. Ráadásul így a levegő páratartalma gyorsabban csökken, a ventilátor sebességfokozatai közül választhat alacsonyabbat (és csendesebbet), továbbá a víztartályt is ritkábban kell majd ürítenie (ugyanis a gyengébb modelleknek jellemzően elég kicsi a tartályuk).

Zajszint

Zajszennyezéssel teli világunkban ha valamire biztosan nincs szükség, hát még egy lármás háztartási készülékre. Két ember beszélgetése tipikusan nagyjából 60 dB hangerejű. Ha figyelembe vesszük, hogy a páramentesítő valószínűleg napi szinten jó néhány órán át működik majd (sőt akár folyamatosan), ez idővel fárasztó lehet. Többségünk számára az 50 dB körüli zajszint elviselhető huzamosabb időn át; ez megfelel egy halkabb beszélgetés vagy egy hűtőszekrény zajának. A zajra érzékenyebb felhasználók válasszanak olyan modellt, amely 40 decibelt vagy annál is kevesebbet bocsát ki – ez a csendes könyvtár zajszintje.

Extra funkciók 

Bár mi azt javasoljuk, hogy elsősorban a páramentesítési kapacitást, a légáramot és a zajszintet vegye figyelembe, a modern párátlanító készülékek gyakran kiegészítő funkciókkal is bírnak. Ezek hasznossága az ön egyéni igényeitől függ, illetve annak a helyiségnek a körülményeitől, ahol a páramentesítő szolgálatot teljesít majd. Mindenesetre az alábbiakban ezekről is olvashat egy rövid útmutatót.

Vízelvezetés

Ha a páramentesítő víztartályának ürítését éppúgy utálja, mint a penészt, akkor kapcsoljon át folyamatos vízelvezetésre. Manapság már majdnem minden modell kínál ilyen opciót, bár a tömlőt sok esetben külön meg kell venni hozzá (egy sima kerti tömlő általában tökéletesen megfelel e célra). A legtöbb páramentesítő csupán gravitációs vízelvezetésre képes, vagyis a készüléket magasabbra kell helyezni, mint ahová a vizet elvezetnénk. Van olyan párátlanító, amely rendelkezik vízelvezető szivattyúval, így a vizet felfelé is elvezethetjük akár egy mosogatóba, akár ki az ablakon. Amennyiben önnek ez a szimpatikus megoldás, akkor külön is beszerezhet kondenzvíz-szivattyút, amit aztán ráapplikálhat bármelyik páramentesítő-modellre. Ha inkább kézzel ürítgetné a tartályt, manapság már minden modellnek része a túlcsordulás elleni védelem. Amikor a tartály megtelik, a készülék egyszerűen leáll, így a vízkár veszélye ki van küszöbölve.

Fogantyúk és kerekek

Ha a páramentesítőt több helyiségben is használni fogja, akkor figyeljen rá, hogy masszív kerekei és/vagy kényelmes fogantyúi legyenek. A görgők garantálják a maximális mozgékonyságot, mivel ezek bármely irányban elforgatható módon vannak felszerelve. A felül elhelyezett fogantyú a kisebb páramentesítők esetében optimális, az oldalsó fogantyúk pedig a nehezebb készüléknél hasznosak (mivel az így két kézzel emelhető).

Vezérlés

Van, aki a szimpla nyomó- és tekerőgombokat szereti, míg mások az olyan kijelzőt, amelyről leolvasható a páratartalom pontos értéke és aprólékos beállítási lehetőségeket kínál. Vannak aztán okos párátlanítók, amelyek wifin keresztül távirányíthatóak – ez olyankor jön jól, ha a felhasználó ritkán jár arra, ahol a készüléket elhelyezte. A vezérlés módja ízlés kérdése; nem ezen múlik, hogy milyen jól teljesít a készülék. Olyan modellt érdemes választania, amit ilyen szempontból kézreállónak talál.

Páratartalom-szabályozás

E funkcióval könnyebben beállítható a páratartalom, mivel a kívánt szint elérésekor a készülék automatikusan kikapcsol, aztán ha a páratartalom ismét feljebb kúszik, akkor megint bekapcsol. A mai modellek általában már rendelkeznek ezzel a funkcióval, sőt némelyiknél a páratartalom pontos százalékos értékét is meg lehet adni.

Automatikus jégmentesítés

Ha hidegebb helyre (pincébe, garázsba) kívánja tenni a kompresszoros páramentesítőt, akkor ez a funkció elengedhetetlen. Automatikusan leállítja a készüléket, ha annak tekercsein dér kezd képződni, majd leolvasztja. Ezzel a berendezést is óvja és az energiával is takarékoskodik, mivel az eljegesedett páramentesítő nem működne megfelelően.

Ventilátorsebesség

Olyan modell beszerzését javasoljuk, amelyen legalább két fokozata van a ventilátornak. Így kevésbé párás környezetben csökkenthető az áramfogyasztás és a zajszint egyaránt. Némely modell három-négy sebességfokozattal is rendelkezik, ezáltal jobban szabályozható.

Időzítő

E funkcióval beprogramozható, hogy mikor kapcsoljon be a páramentesítő akár a távollétünkben is. Amennyiben az éjszakai áram olcsóbb, az időzítővel a rezsin is lehet spórolni.

Ruhaszárító-funkció

Sokan előszeretettel használják páramentesítőjüket a szárítógép gazdaságos helyettesítőjeként. Egyes modelleknek van kifejezetten e célra szánt üzemmódja is, de bármelyik combosabb páramentesítőt maximális ventilátorsebességre állítva hasonló eredményt érhetünk el.

Szűrőtisztítás-jelző

A páramentesítőben lévő szűrők nem csupán a port távolítják el a levegőből, de a készüléket is óvják. Akkor nyújt a párátlanító maximális teljesítményt és marad a lehető legtovább üzemképes, ha a szűrőt az előírt időközönként cserélik vagy tisztítják. Mivel erről a feladatról könnyű megfeledkezni, hasznos tud lenni az értesítés vagy a jelzőfény.

Automatikus újraindítás

Amelyik model rendelkezik e funkcióval, az áramszünet után újból bekapcsol és a beállításokat sem felejti el. Fontos funkció ez olyankor, ha az ember sokat van házon kívül.

Miként hozhatja ki a legtöbbet a páramentesítőből

A páramentesítő beüzemelése és karbantartása igen egyszerű, de az alábbiakban olvasható alapvető tanácsok betartásával garantáltan kihasználhatja készüléke teljes tudását.

Ne zárja el a légáram útját – az optimális levegőkeringtetés érdekében a berendezést a falaktól és bútoroktól kissé távolabb érdemes elhelyezni. Ideális esetben a helyiség közepére tegyük le, de ha legalább 20-30 centire van a falaktól és bútordaraboktól, az már megfelelő. Amennyiben valamelyik sarok különösen nyirkos, akkor annak közelébe helyezze a készüléket, ugyanakkor gyúlékonyabb anyagok ne legyenek a környékén.

Porszívózzon ki a helyiségben – a páramentesítő első beindítása előtt alaposan takarítsa ki azt a helyet, ahol üzembe fogja helyezni. A porszívózással eltávolíthatja mindazt a port, ami amúgy eltömíthetné a szűrőt. A rendszeres porszívózás hozzájárul a párátlanító problémamentes működéséhez.

Húzza ki a konnektorból – bármilyen karbantartást megelőzően feltétlenül áramtalanítsa a páramentesítőt. A teli víztartály és az áram nem szerencsés kombináció.

Tartsa tisztán a szűrőket – a páramentesítő optimális működése érdekében a gyártói ajánlásoknak megfelelően mossa ki és/vagy cserélje a szűrőket. Ha mosható szűrőről van szó, akkor egy gyors öblítés többnyire elegendő, de ha az átlagosnál koszosabb a szűrő, akkor szappant is bevethet.

Tartsa tisztán a víztartályt – soha ne hagyja a vizet hosszabb időre a tartályban, mert ez a baktériumok és a penész újabb táptalaja lesz. Rendszeresen ürítse és öblítse ki a tartályt. Néhány hetente alaposabban is vegye kezelésbe súrolókefével és szappanos vízzel. Egyes modelleknél a víztartályban van egy második szűrő is – ha az öné ilyen, akkor azt se feledje megtisztítani.

Zárszó

A modern páramentesítők nem sokban emlékeztetnek méretes és zajos elődeikre. E készülékek használata ma már rendkívül egyszerű, zajuk mint egy méh dongása, a nyirkos környezettel pedig szinte csodát tesznek. Akár a rusnya penészfoltokat szeretné megelőzni, akár a komfortérzetet javítaná vagy a káros baktériumokat és az allergéneket tartaná kordában, a jól megválasztott páramentesítővel mindez lehetséges.